Őseink csodafegyvere,a mágikus Excalibur

Az ősi világhódító népek a legendák szerint nem csupán erós akaratuk által lettek naggyá;általában félisteni uralkodó,csodás hérosz vezette őket mágikus fegyverével.Ilyen varázserejű tárggyal természetesen a magyarok ősei is rendelkeztek;ezt nemcsak a regék,de a történettudomány is bizonyítja,sőt bárki meggyőződhet róla a saját szemével…

A bécsi Schatzkammerben a német-római császári koronázási jelvények között őriznek a középkor óta egy kardot,amelyről az a hír járja,hogí Harun al-Rasid kalifa ajándékozta azt Nagy Károlynak.A kard azonban nem kard valójában,hanem szablya,és a történészek szerint Magyarországról került Bécsbe.1057-ben I.András királyunk testvérének,Béla hercegnek tett ígérete ellenére megkoronáztatta gyermekét,Salamont,így nyilvánvalóvá tette,hogy Béla nem fogja örökölni Magyarország trónját.Évtizedekig tartó ellenségeskedés,véres trónviszály vette kezdetét.1059-ben András választásra kényszerítette öccsét;a Tisza melletti Várkonyba hívta,ahol a királyságot jelképező korona és a hercegséget szimbolizáló kard között kellett választania.Előzőleg András parancsot adott híveinek,ha testvére a korona mellett dönt,öljék meg.Béla egy hűséges embere titkos tanácsára a kardot választotta,ám a jelképes döntés nem oldotta meg a problémákat.Béla Lengyelországból gyűjtött seregek élén tört tátyjára,aki a mosoni csatában halálos sebet kapott.Így avathatták Magyarország királyává I.Bélát,de uralma nem tartott sokáig:1063-ban rejtélyes balaeset következtében meghalt.(Bővebben lásd:A legnagyobb magyar királyok c.kötet)

  Halálát követően a német seregek támogatását maga mögött tudó Salamon fejére visszakerült a magyar korona.Az ifjú király édesanyja,I.András özvegye,Anasztázia kijevi hercegnő köszönetképpen ékes kardot ajándékozott Nordheimi Ottó bajor hercegnek,aki IV.Henrik német-római császár nevében nyújtott segítséget Salamonnak.

Lambert hersfeldi szerzetes 1071-ben keltezett krónikája szerint e kard nem más volt,mint a nagy hun király,Attilának a hadak istenétől,Marstól kapott kardja.S annak,hogy a német krónikás Attilát istentől kapott karddal írta le,nem más a forrása,mint Jordanes VI.századi gót történetíró,aki szintén hallomásból merítette idézett sorait:

  „Habár Attila már természeténél fogva magasra tört,magához való bizalmát még növelte Mars kardjának megtalálása,amelyet a szkíta királyok mindig szentnek tartottak.Ennek fölfedezését Priszkosz rétor a következőképpen adja elő:Egyszer-úgymond-egy pásztor észrevette,hogy nyájának egyik üszője sántít,de sebesülésének okát nem bírta megtalálni;nyugtalanul követte a vér nyomát,s végül egy kardhoz ért,amelybe az üsző legelés közben vigyázatlanul belelépett.A pásztor kiásta a kardot,s egyenesen Attilához vitte.Ez,megörülve az ajándéknak,nagyra törő elméjével arra magyarázta,hogy ő az egész világ uralkodójául van rendelve,s hogy Mars karrdjával a harcok fölötti hatalom reá van ruházva.”

  A kard mély nyomot hagyott a nép emlékezetében még évszázadokkal később is.Megtalálását örökíti meg például Iványi Grünwald Béla A Hadúr kardja című festménye és több európai(nem magyar!)monda is:

  „Volt a szittya királyoknak egy csodálatos nagy erejű kardjuk,amelyet azért kaptak az istentől,hogy azzal minden népet legyőzzenek.Ez az ősi kard elveszett,de híre fennmaradt a szittya vitézek között.Az öregek mindig mondták,mondogatták:

  -Keressétek,kutassátok,mert az lesz a világ ura,aki Isten kardját megtalálja!

   Hiszen keresték is kutatták is,de Isten kardját senki meg nem találhatta.

     Isten kardjának hírét Attila is hallotta,hogyne hallotta volna.Az édesanyja elbeszélte neki,hogy egykor azt álmodta:csodálatos fiúgyermeket fog szülni.Álmában megjelent ez a fiú,és egy fényes kardot kötött a derekára.Lángolt,sugárzott ez a kard,mert Isten hajította le,és éppen az ő fiának szánta.Ebből az álomlátásból Attila megértette,hogy Isten kardját ő köti a derekára,ő lesz Isten ostora,aki minden népet meghódít.

   Gyermekkorától fogva várta,egyre várta Attila a kard érkezését.Nem is várta hiába.Történt egyszer,hogy az egyik hun pásztor észrevette:sántál,erősen sántít az egyik tinója.Megnézi a lábát,s hát véres seb van rajta.Ugyan mi sérthette meg?Ahogy körülpillant,fényes lángnyelv villan fel előtte,a hát egy kard áll ki a földből,abból csapnak ki a lángok!

   Odamerészkedik,kihúzza a kardot a földből,és futva fut vele Attila királyhoz:

  -Ezt a csodakardot a mezőn találtam,úgy gondolom,téged illet!

  Attila mindjárt megismerte Isten kardját.Megmarkolta,suhintott vele a világ négy tája felé,és azt mondta:

  -Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem!”

  Annak idején,2500 évvel ezelőtt a történetírás atyja,maga Hérodotosz is említi a szkíták kardtiszteletét.Azt írja egy helyütt,hogy minden törzsi székhelyen nagy dombot emelnek, s a dobm tetejére vaskardot állítanak fel a hadisten szent jelvényeként.

      Székelyföldön,ahol tartja magát a hunoktól való leszármazás hite,több ilyen,hegyével felfelé a földből kinövő kard megtalálásáról tudósítanak.

  A csodafegyver híre az egész világot bejárta; kultuszát növelték a köréje fonódó mendemondák,melyek szerint forgatója sebezhetetlenné válik,és a kard csakis őt szolgálja,ha illetéktelen személy kezébe jut,annak halálát okozza.Attiláról is azt tartották,hogy csatában sebezhetetlen(nem is fegyver által halt meg),és a történelem tud néhány illetéktelenről is,akik nem élték túl,hogy derekukra csatolták Isten kardját:

  „Merseburgi Lipót,a német császár meghittje,akinek tanácsával bizalmasan élt,véletlenül lebukott lováról,és kardjától átszúrva kimúlt…Említették akkor,hogy ez ugyanaz a kard volt,mellyel egykor Attila,a hunok nevezetes királya a keresztények vesztére és Gallia pusztítására ádázul dühöngött.Ezt a kardot pedig a magyarok királynéja,Salamon király anyja,Ottó bajor hercegnek adta,mikor az ő közbenjárására a király az ő fiát uralmába visszahelyezte…”

  Néhány kutató úgy véli,Isten kardjáról szóló történetek ihlették később a brit Excaliburról ,Arthur király csodás fegyveréről szóló mondákat is.Való igaz,a két legenda számos hasonlóságot mutat,s talán valóban a szkíták földből kinövő kardja lehetett az angol tóból kiemelkedő Excalibur is.Sokan hisznek mindkét kard valóságos létezésében,s állítják,Attila halála után Isten kardja elveszett(nem említik hazai mondáink),s míg újra fel nem bukkant nálunk,addig Arthurt szolgálta.A kardok erejére nézvést szintén számos elmélet létezik;talán nem is támadó fegyver volt,hanem védekező:energiamezőt,védőpajzsot vont gazdája köré.Talán egy magasabb rendű civilizáció ajándéka volt a Földön kívülről vagy annak az ősi birodalomnak egy fennmaradt eszköze,ahol a magyarok ősei éltek a vízözön előtt.A kard már akkor is kultikus fegyverük lehetett,melynek eredete homályba vész.

   Eleink fő fegyvere a hátracsapó íj volt,a közelharcé pedig a szablya.Míg íjjal valamennyi harcos rendelkezett,szablyája nem volt mindenkinek.A honfoglalás kori magyar társadalomban e fegyver viselésének joga az előkelők,a nemzetségi és katonai vezetőréteg kiváltsága volt.

  A 70-90 cm hosszúságú,az él felé enyhén görbülő,egyélű,illetve a végén kétélűvé köszörült,kb. fél kilogramm sűlyú szablyával a harcosok csuklóból vívtak.Félelmetes fegyver volt:lefelé lendítve élével sújtott,felfelé vágva a penge egyharmadában visszaköszörült fokéllel sebesítette meg az ellenfelet.Fahüvelyben tartották,markolatát többnyire fával borították,és bőrrel vonták be.Csuklószíjjal erősítették kézfejükhöz,ezzel akadályozták meg elejtését.A szablya keresztvasa rövid,gombos végű volt.

  A Bécsban őrzött kard persze nem lehet az eredeti Isten kardja(az ma egy sokkal nyugodtabb és biztonságosabb helyen fekszik),ám rendkívül pontos másolat.Nem hasonlít sem az arab kalifák fegyvereire,sem az avar szablyákra.

   Hogy akkor mégis honnan származik a kard?Nos,ezt nem tudjuk bizonyosan.Éppenséggel övezhette Attila derekát is-noha a hunok általában egyenes pengéjű kardokat használtak-ám a hunoktól szinte betegesen rettegő történészeink ezt cáfolják.A honfoglalás kori magyar sírokban talált leletanyag alapján napjainkra elfogadottnak tekinthetjük azt a nézetet,miszerint a mitikus  motívumokkal díszített aranyveretes bécsi szablya magyar eredetű,egykor magyar fejedelem derekát övezte,aki nemcsak méltóságát,hatalmát jelezte fegyverével,hanem csatában forgatta is azt.Ezt igazolják a rajta talált kopásnyomok.

    Maga a kard egészen jó állapotban maradt fenn;soha nem került föld alá,komolyabb rongálódások nem érték,és bár többször is javításokon esatt át,megőrizte ősi formályát,díszítését.A szablya enyhén ívelt acéléle 75,8 cm hosszú.Az él másik oldalán lévő fokélét szokatlanul hosszan,49 cm-esre visszaköszörülték és kiélezték.Lapja mindkét oldalán végigfutó vércsatornájába aranyozott rézlemezt illesztettek,melyekbe mitikus állatalakokat és növényi motívumokat mintáztak:felül sárkányszerű lények párharca,lejjebb finom palmetták,félpalmetták,gazdag pompája díszlik.Az enyhén él felé hajló,gombos végű vasellenzőt aranylemezzel burkolták,és indákkal,levelekkel,közepét négylevelű rozettával ékesítették.A vas markolattüskéhez szegecsekkel rögzítették a rájabőrrel borított,íves famarkolatot,melynek tövét és végét aranylemezekkel vonták be.A lemezt végtelen hálóba szőtt,indás-szalagos-palmettás motívumokkal díszítették,hátterüket poncolással alakítva ki.A fegyver középkori javításakor az elöregedett,sérült markolatfát három aranyozott ezüstpánttal fogták össze.Végezetül meg kell emlékeznünk egy érdekes adalékról,amely azonban az Attila-kard elmélet ellen szól.A Képes Krónika gyakorlatilag azonosította a hunokat a magyarokkal,ezért részletesen elmeséli a hunok történetét,mégsem tud Attila kardjáról.Sőt a nagyúr haláláról írva misztifikálja Attila személyét,ám ekkor is,mint legjelentősebb fegyverét,csupán az íját említi meg:

  „Attila negyvennégy évig kirélykodott,öt esztendeig vezérkedett,százhuszonnégy évig élt.Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik,az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében,II.Marcianus császár és I.Gelasius pápa idejében.Azon az éjszakán,melyen Attila Sicambriában meghalt,Marcianus császár-aki ekkor Konstantinápolyban volt-álmában eltörve látta Attila íját,abből megértette,hogy meghalt.Vége

Bolyki Tamás írása