Fábián Gyula

Süllyedünk,de hová?

„Ha egy eladósodott országnak nincsenek gondos gazdái,elvész annak a népe mindenestül,hírüket-nevüket eltemeti a homok.”

  Az újkori bölcsességet afrikai gondolkodó vetette papírra,de nevét is elfelejtették,nem szerettek szembenézni az utódok a tanítókkal,zavarta őket az okosság,mert azt tartották:az mindig többe kerül.Itt a mi földünkön csak azt idézhetem,amit nagy költőnk hagyott örökbe,Ady Endre:”Ha késlekedik az okosság,nem poéta fajták okozzák.”Ez is jól fejbe verhet bennünket,és ezt az aprócska akarnokok,magukat a bölcsek bölcsének ítélő öntelt zsarnokocskák akadályozzák akiknél egyetlen fontos igazság létezik:a sajátjuk.Az első három személy-én,te,ő-az mind-mind csak az én lehet:azt követheti a többi.Még csak nem is a másik,hanem a többi.Az amúgy mellékesek.A beképzeltség,az önzés,mások semmibevevése nemcsak súlyos bűnök,de ha ahhoz illetéktelen hatalom is párosul,ott abban az országban megszületett a zsarnokság.

  A hitleri birodalom veresége,a szovjet hatalom széthullása után joggal hittük,minden ideológia,amely úgy jött létre,hogy a hatalmak birtokosai egy kézbe adták mindenki fölé rendelten az államvezetést,és azt alázatosan szolgálták,ennek vetett véget az elmúlt században a demokráciák megszületése.És ha demokraták kényelmeskedése,a régi beidegződés előtolakodása a demokráciában is új egyszemélyi vezetést eredményez,akkor hova is jutottunk?A kelet-közép-európai kis országok-szomszédaink-velünk együtt gyötrődték végig a szocialista”kis császárok”,párt-elsőtitkárok rémuralmát,amely eltartott a múlt század utolsó évtizedéig.Minden jóérzésű,gondolkodó ember felsóhajtott:vége!Sajnos,mi a későn ébredők csoportjába tartozunk.Bennünk ott munkál a szolgaságtól való szabadulás akarata,képesek vagyunk világméretű forradalom kirobbantására,áldozunk a haladás oltárán életet-erőt,és amikor a világ körülöttünk,mellettünk tanult a példából,és újraformálja világát,a mi tunyaságunk,csizmadiabölcsködésünk visszaforgatja az idő kerekét,és „nem is volt olyan rossz a régi bolsevik barakkban a vidám élet”,hogy elősompolyogjanak a tegnapok kiskirályai,és átvegyék a hatalmat.Egyéb sem hiányzott az elvtársaknak.Gyorsan felmérték:most érkezett el igazán az ő Kánaánjuk,s ennek legfontosabb törvénye:ami előbb a miénk volt közös vagyonként,most a miénk lesz,de annak már enyém a neve.Maflán,ostobán,kifosztottan széjjelnézegetünk,és tudomásul vesszük:se szocialista vagyon,se gyár,se bank,se ország,hanem akkora adósság,amihez ugyan semmi közünk,de mi fizetjük,mert hagytuk,hogy mindent elraboljanak.Még vonatjaink a magunk földjén futnak.De meddig?Útjainkat idegenek építik,mi meg maradtunk munka nélkül.Vállalkozásainkra a megsemmisülés vár,az ott dolgozók pedig a megdolgozott pénzüket várják,többnyire hiába.Nálunk úgy igaz az igaz,hogy „tud a pénzzel bánni,aki annyit lopott”,tehát aki jól megtollasodott,bízzuk arra az unióból érkezőt is,ott lesz a jó kezekben.De nézzük csak meg türelmesebben,hová kerül a magyar földek termése.Magyar áruházláncok nincsenek,az idegen kereskedelmi vállalkozások ideömlesztik Európa minden felesleges szemetét.Jó lesz ennek a népnek.Öntudat-erősítés,hogy első legyen mindig,ami hazai földön termett,ez nacionalista „elhajlás.”

  Az,hogy a régi nagybirtokrendszer,a kizsákmányoló gyárak-üzemek-bányák régi osztálya helyében új milliárdos réteg kormányozza ma az országot,ilyen ósdi maryista-leninista dogmákat csak nem jut eszébe valakinek is emlegetni?Itt liberális piacgazdaság szerveződött,itt nincsenek többé olyan téveszmék,hogy „minden hatalom a dolgozó népé”!Ha gondosabban szétnézünk,mi is található ma a hazában,hát akkor rettenünk meg igazán,mert kormányzás,országvezetés,irányítás az nincs sehol,helyében ígérgetősdi,bizottságok alakulása,áldatlan viták sora,miniszterelnöki sértődöttség,mindenki hibás,aki nem engedelmeskedik,és folyik a bűnbakkeresés és-kergetés,és természetesen riadalmakat kiváltó átszervezések-azaz elbocsátások-az élet minden területén,az ország minden szegletében.Félelemkeltés,mert az az igazi fegyelmező.Ha mindenki tart a holnaptól,ha a sokaságot az foglalkoztatja:mire ébredünk?

  Akadnak kiváló kigondolói az időtöltésnek,ilyen a kitaposott nyomokban járó hilleri testület,akik komoly elfoglaltságot adnak a nevelői karnak.Mindenki számoljon el pontosan minden percéről.Aki hibázik,nem kap fizetést.Rózsaszín papíron,törtfehér lapokon,de még ki tudja hányféle nyomtatványon,a szabadidelyüket töltsék hasznosan a pedagógusok,mert a gyerek,a tanító mind mellékes,de a jelentés!Tele panasszal minden iskola,de legalább nem azon töprengenek,hogy tiltakozni is lehetne.Apropó,tiltakozás.Lassan két hónapja tart folyamatosan,és ez nem egyszerűen tiltakozás,hanem nemzetféltés:hová visz bennünket egy súlyos szereptévesztésben élő felelős miniszterelnök packázása?

  Nem hagyhatom figyelmen kívül,hogy milyen találóan kigondolták 1956.október 23-a megünneplését.Az ország ünnepre készült,ők ünneprontásra.Ők 23-án 1956.november 4-ét rendeztek.Szovjet tankok ugyan nem voltak(kivéve a Deák térre odarendezett ócskát,de azt”hozzáértők”be is indították),de ott voltak az egykori orosz ármádia takarásában előálló őseik követői.Szemben a fegyvertelen ünneplőkkel.Volt gumilövedék,vízágyú,gumibot,gázgránát,lovas rohamosztag,és úgy szólt az utasítás(ma lehazudják):üsd,ahol éred!Sebesültek,látásukat vesztők,ártatlanok,külföldiek válogatás nélkül megízlelték a gyurcsányi hatalom erejét.Azóta persze tudjuk,hogy a szegény rendőrség csaknem négyszáz tagja szenvedett sérüléseket(az országgyűlésben mondta Gál államtitkár úr),csak tűnődik az ember:talán föltörte a csizma a lábukat?Megbotránkoztató nemzetgyalázást rendeztek a forradalom ünnepén.Ennek híre azóta járja a világot,újra ismert lett Magyarország.Új urak!Ezt a gyalázatot nem lehet kimagyarázni.Ez 1956. november negyedikének megidézése volt,és a történelem megcsúfolásának nem maradnak el a következményei.De kérem engedelmüket,kedves Olvasók,a kitérésért,mert ezektől függetlenül arról akarok írni,hogy a gazdasági összeomlás kiáltóbb közelségbe került,mint akármelyik történelmi korban.

  Nincs cél a kormány előtt,nincs elképzelés a miniszterek körében,hogy a mélyre zuhanást megfékezzék.Ahol az önzés parancsol,ott jaj a közembernek!Tovább hazudozni meg átmeneti sikrereket sem hoz,szenvelgésért nem bocsátanak meg többé a becsapottak.Süllyedünk a semmibe?Akik ma vezetik a hazát,holnap akár kikiáltják:ki ad többet érte?Ők már pénzüknél vannak,mint a hamiskártyások is bejelentik,vége a játszmának.Ide jutottunk.És ilyenkor nincs más,mint nagy lelki rovancsolás,amely azt a látást kell meghozza:hiszékenységünk,naívságunk,soha igazán meg nem bánt széthúzásunk juttatott verem aljára bennünket,és lelki ébredés nélkül már nem sikerül semmi.Világprobléma,ellenkezhetne valaki,én azt szeretném hangoztatni,számunkra kifejezetten magyar gond.Elveszítette nemzetünk lelki egyensúlyát.De azt mástól hiába várjuk,hogy megszerzi nekünk,azt nekünk kell vezekelve visszaszerezni,mert az Isten soha nem hagyott cserben bennünket,ha először őt kerestük keserves gondjainkban.És ez a lehetőség most is megvan,azazhogy más nincs is.Higgyük el,hogy sokan vagyunk,akik eljutottunk az alapigazságig,de az a fontos,hogy elegen legyünk.