A vas

A vas a szervezet számára elengedhetetlen ásványi anyag. A vörösvértestek alkotóeleme, amely mindig fehérjékhez kötötten van jelen. A hemoglobin vegyület egyik összetevõje. Ez utóbbi tartalmazza a legtöbb vasat a szervezetben, és az oxigénszállításban játszik szerepet. Összesen csupán pár gramm vas van vérünkben, de hiánya vérszegénységet idéz elõ.

Vérszegénység esetén fáradékonyság, a bõr, a nyelv és a köröm halvány színe, fejfájás, nehezebb légzés, bõrszárazság, hajhullás, körömtöredezés, ájulás léphet fel.

A vashiány a föld lakosságának egyharmadát érinti. A nõk a veszélyeztetettebbek, mivel a menstruáció során sok vasat veszítenek. Emiatt a nõknek kétszer annyi vasat kellene bevinniük a szervezetükbe, szem elõtt tartva azt, hogy a bevitt vasnak csupán a 10%-a tud hasznosulni. A felhasználásához a szervezet igényli a megfelelõ réz, mangán, kalcium és C-vitamin bevitelt is.

A vashiány 3 fõ okra vezethetõ vissza:

1. Nem jut be elég vas a szervezetbe

2. Nem megfelelõ a felszívódása

3. Bizonyos ételek, gyógyszerek elrabolják

a már bevitt vasat

A vasbevitelnél számításba kell vennünk a minõséget is. Csak a szerves forma tud megfelelõen hasznosulni a szervezetben. A vastablettákban megtalálható szervetlen vasnak csupán töredéke szívódik fel. A hõkezelés hatására a szerves vasból szervetlen vas keletkezik. A vegetáriánus emberek szervezetébe mennyiségileg kevesebb vas jut be, viszont jobban hasznosul, mint az állati eredetû ételekbõl bekerülõ. A vérvizsgálatok alapján a vegetáriánusok vasszintje alacsonyabb a vegyes étrendû emberekénél, mégis ritkábban fordul elõ körükben vashiányos megbetegedés. Ennek az a magyarázata, hogy a vegyes étrendû emberek vérében lévõ húgysav megköti a vasat, így a vérvizsgálat ugyan kimutatja a vas jelenlétét, de a húgysav által lekötött vas nem képes tökéletesen ellátni a feladatát.

A vasrablók közül fontos megemlíteni a feketekávét és a fekete teát is. Fogyasztásuk után órákig megakadályozzák a bélrendszerben a vas és egyéb anyagok felszívódását. A fent említett húgysav is rontja a vas megfelelõ hasznosulását. A húgysav a hús bomlásterméke, legtöbb a halból és a szárnyasokból keletkezik. A szervezet elsavasodása is gátolja a vas hasznosulását. Savasító ételek közé a magas fehérjetartalmú ételek (hús, hal, tojás, tej, tejtermékek), fehér cukor, finomított ételek, stb. tartoznak. Ugyanakkor a szervezet lúgosítását segíti a nyers zöldség, gyümölcs (csak magában), hántolatlan gabonafélék és burgonya fogyasztása.

Vasat tartalmaz számos ételünk, mint például a búzacsíra, a sörélesztõ, a hántolatlan gabonafélék, a csalán, a cékla, a vörös áfonya vagy a fekete szõlõ. A vaspótlásban segítségünkre lehet egy háromhetes csalántea kúra, amely során naponta egy liter tea elfogyasztása ajánlott, vagy akár egy feketeszõlõ kúra is. A rendszeres légfürdõk, napfürdõk, a mezítláb járás és a friss levegõ támogatja a vérszegénységbõl való gyógyulást. Illóolajok közül a kamilla és a kakukkfû használható vérszegénység esetén, a drágakövek közül pedig a hegyikristály és az obszidián gyógyító hatásúak. A hematit az artériás vérre, a vaskõ pedig a vénás vérre hat.

A vas gyógyhatását már nagyon régen felfedezték, és hasznosították is, fõleg a ritmikus rendszer és a vér betegségeinél. Az õsi gyógyászat egy mondása szerint: „Aki a vasat nem ismeri, az nem ért semmit a gyógyításhoz.”

A szelén

Jakob Berzelius 1817-ben fedezte fel a szelént a Stockholmi Egyetemen. Éppolyan ritkán fordul elõ a természetben, mint az arany. Egy kilogramm földben 0,9 század milligramm szelén található, de majdnem minden vidéken a vízbõl is kimutatható.

Ahol az emberek hosszú ideig élnek – a Kaukázusban vagy a hunza nép földjén Pakisztánban –, megfigyelték, hogy a föld szeléntartalma jóval magasabb, mint más helyeken. Ezek az emberek a növényekbõl több szelénhez jutnak.

Legelõször dr. Klaus Schwartz nyilvánította a szelént is esszenciális anyagnak.

Létezik egy úgynevezett Keshan-betegség, ami Kínában járvánnyal sújtotta az embereket. Ezt úgy sikerült megállítani, hogy több héten keresztül szelént adtak az embereknek. A kínai orvosi akadémia négy év kutatás után kiadott egy tanulmányt, amely többek között ezt állítja: „A szelén erõsíti a szervezet immunrendszerét, a kellõ mennyiségû szelén védõgátat épít a testben egy sor betegséggel, fõleg a Keshan-betegséggel szemben.”

Dr. Joe Sider, orvos a következõképp kommentálta az eseményeket: „Ha a szelén valóban felelõs az immunrendszerünk nagy részéért, akkor az is érthetõ, miért gyengébbek és betegszenek meg gyakrabban a mesterségesen táplált gyerekek, akik nem kapnak anyatejet.” Hiszen ugyebár az anyatej szelénben gazdag. A szelénhiány gyorsítja a sejtek öregedését, tehát a szelén bevitelével az öregedési folyamat lassítható. Ennek az egyik oka, hogy a szelén antioxidáns.

Bizonyos szervek mûködéséhez elengedhetetlen a szelén. Ezeknek magasabb is a szeléntartalma, összehasonlítva más szervekkel. Ilyen például: a vese, a pajzsmirigy és a nemi mirigyek, tehát a szelénnek fontos szerepe van a termékenységben is. A nagyfokú szelénhiány lehet az egyik oka annak, ha terméketlen valaki. Az immunvédelem szempontjából is nagyon fontos szerepet játszik a szelén. Egyrészt csökkenti a sejtkárosító anyagok hatását a szelénbevitel, másrészt segíti a nehézfémek kiürülését a szervezetbõl. A mai ember akárhogy is szentel rá figyelmet, higany, ólom és egyéb nehézfémek kerülnek szervezetébe a vízbõl, a táplálékokból, és ezek különbözõ betegségeket okozhatnak. Például az idõskori elbutulással, szenilitással összefüggésbe hozzák az agyban lerakódott alumíniumot. Ha valaki úgy dönt, hogy le akarja cserélni az amalgám töméseit más típusú tömésre, akkor a cserénél a szervezet ki van téve bizonyos higanymegterhelésnek. Rögtön utána érdemes szelént bevinni a szervezetbe. A szelén segítségével csökkenthetõ az ultraibolya- és a radioaktív sugárzás hatása az emberi szervezetre, sõt, a számítógépeknél a képernyõsugárzás okozta problémák. A szelén védi a tüdõt; fõleg az asztmatikus betegségeknél érdemes használni.

Számos betegségrõl sikerült kimutatni, hogy összefüggnek a szelénhiánnyal, ilyen a májcirrózis, a szürkehályog, a különbözõ reumatikus betegségek (a sokízületi gyulladás, a Bechterew-kór), az izomsorvadás, a különbözõ krónikus gyulladások – mivel a szelén nagyon erõs gyulladáscsökkentõ hatású –, egyes szívbetegségek, a cukorbetegség (a béta-sejtek, azaz az inzulintermelõ sejtek optimális mûködéséhez fontos), a trombózis, az érszûkület és egyes daganatos betegségek. A szelén-terápia leukémia, prosztatarák, mellrák, tüdõ-, gyomor-, bél- és a bõrrák estén a leghatásosabb. Ezen kívül javítja a Parkinson-kórban szenvedõ betegeknek az állapotát, és védi a májat. Dr. Corner jó eredménnyel kezelte a szürkehá-lyoggal küzdõ betegeit szelén- és E-vitamin bevitellel. Végül pedig a szelén a stressz okozta elváltozásoktól is védi a szervezetet.

Az orvosok egy része, akik a vegetárius étrend melletti gyógyulást vizsgálták, részben a nagyobb szelénbevitellel magyarázzák a pozitív változásokat, mivel általánosságban elmondható, hogy a növények szeléntartalma magasabb, mint az állati eredetû ételeké.

Kiváló szelénforrásként szolgál a búzacsíra, a sörélesztõ, a fokhagyma, a spárga és a hagymafélék. Súlyos szelénhiány esetén a Selenor nevû készítmény javasolt, amivel 40 napos kúrát lehet végezni.