Az emberek többnyire nem foglalkoznak azzal, hogy mit esznek. Egy szűk fizetőképes réteg ugyan ráállt napjainkban a biotermékek fogyasztására, de még ők is kénytelenek többnyire a boltokban a nagyüzemi tápgyárak termékeit megvásárolni, egészen egyszerűen azért, mert nem lehet mást kapni. Az egyik nagyüzem megtermeli, a másik feldolgozza, a harmadik meg (szupermarketek) meg ezektől vásárolja.
Az emberek kiszolgáltatottá váltak, főleg a városban élők helyzete tragikus, pedig lenne kiút. Tudatos vásárlással rá tudnánk kényszeríteni az élelmiszer gyártási lánc összes tagját, hogy embereknek való élelmiszert termeljenek és adjanak el.

  Hazánkban a baloldali kormányzat tudatosan héttérbe szorítja a családi gazdaságokat, pont azokat, akiktől remélni lehetne hogy egészséges táplálékhoz jussunk. Az emberek az óriásgazdaságok profitmaximalizáló, a fogyasztók egészségével gyakran mit sem törődő gyakorlatának áldozatai lesznek, amihez a jelenlegi kormány lelkesen asszisztál. 

  Jelenleg a világon a profitot bármi áron a jelszó, mely annál jobban érvényesül, minél nagyobb az üzemméret. Az állatokat az állatvédelmi törvény védi ugyan az EU-ban, így Magyarországon is, de az üzemmérettel összefüggő problémák így sem maradnak el. Az import húsnál pedig nem ellenőrzik, csak a beltartalmat, azt is csak szúrópróbaszerűen. Hogy az egy EU-n kívüli, (jellemzően amerikai) nagyüzemből származik, ahol általánosan jellemző a kegyetlen körülmények között folyó nagyüzemi hústermelés, a környezetszennyező nagyüzemi mezőgazdaság, az senkit sem érdekel.

  Az EU-ban sem számíthatunk semmi jóra, már ami az élelmiszer előállítási láncot illeti.
Ha az egyik vagy másik hormont, vagy permetezőszert betiltják, a gyógyszer- és vegyipar egy másikkal siet a segítségére a nagyüzemi állattenyésztésnek és növénytermesztésnek. 

  A nagyüzemi tápgyárak közé tartoznak a hústermelő üzemek, a tojásgyárak, csirkenevelők, sertéshizlaldák, intenzív növénytermesztő üzemek, és az egyébként is környezetszennyező élelmiszeripar is: a húsipar, a konzervgyárak, a tejipar, és a sütőipar. Kivétel nélkül minden élelmiszeripari ágazat egy bizonyos üzemméret fölött, a termeléstől/tenyésztéstől kezdve a feldolgozáson át a kereskedelemig bezárólag.
A lánc legvégén ott vannak a szintén profitmaximalizáló  bevásárlóközpontok, és kizárólag az árcímkét néző vásárlók. A folyamat innentől öngerjesztő.

  A zavarosban aztán könnyű halászni. Az egészségre káros, hamisított, átcímkézett termékek rendszeres megjelenése szinte magától értetődik ebben a rendszerben.

  Nézzük végig hát miről is van szó.

Hús

  Az USA-beli hústermelő nagyüzemekben általánosnak mondható (60% fölötti) a szemérmesen csak hozamfokozóknak nevezett növekedést serkentő hormonok használata. Voltaképpen minden nagyüzemben használnak ilyet, hogy az állatok gyorsabban nőjenek, hamarabb elérjék a vágósúlyukat. Az ún. brojler csirkék,  mind így készülnek. A fokozott profitérdekeltség miatt a borjak és fogyasztásra szánt húsmalacok nagyüzemi tenyésztése is hormonok adagolásával történik. A növekedési hormonok alkalmazása a vágómarhák esetében 32%-kal nagyobb tömeget eredményez, miközben 50%-kal csökken húsuk zsírtartalma, nem beszélve arról, hogy ez jelentős takarmány megtakarítást is jelent, mivel az állatok hamarabb elérik a vágósúlyukat. A növekedést serkentő hormonok használata az EU-ban jelenleg ugyan tiltott, mert bebizonyosodott, hogy fejlődési rendellenességeket, okozhatnak az embernél, de káros hatással vannak a belső elválasztású mirigyekre, az immun- és az idegrendszerre, sőt van amelyik kifejezetten rákkeltő. Jelenleg ezen húsok importja is tiltott. Ennek ellenére korántsem menekültünk meg, mert egyrészt még mindig folyamatban van az az eljárás, melyet a tiltás miatt indított az USA a WTO-nál az EU ellen. Másrészt szakmai berkekben köztudott, hogy a profitérdekeltség és a verseny a nagyüzemeket az EU-ban is rákényszeríti a különböző hozamfokozók használatára. A növekedési hormonokkal való kezelés hasonlóan illegális iparággá nőtte ki magát, mint a sportolók doppingolása.

Hogy a magyar eredetű nagyüzemi húsban milyen maradványok vannak pontosan, azt nem tudhatjuk. A Németországban már alapkönyvnek számító és Magyarországon is kiadott Halál a konyhában c. könyv magyar kiadója Benda Judit a törvényben előírt gyógyszer-, és vegyszermaradvány-határértékek betartásán EU-s előírások alapján, rendszeres mintavétellel őrködő Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézettől (OÉVI) azt szerette volna megtudni, milyen hormon- és gyógyszermaradványokat vizsgálnak a húsban, és mennyit találnak belőlük. Az OÉVI előbb FVM-es jóváhagyást kért a válaszhoz, majd azután sem válaszolt a kérdéseire, hogy ezt az engedélyt megszerezte.
(Lásd a könyvajánlót, és egy bővebb cikket erről az írásom alján.)

Ha biztonságosabbnak tekinthető a magyar hús, az sem segít sokat. Jól tudja mindenki, hogy ma már a polcokra kerülő hús többsége importból érkezik. Én bizony semmi esetre sem bíznék meg pl. egy Szlovákiából érkezett húsban.

A növekedési hormonok, és más hozamfokozók egy része benne marad a levágott állatok húsában. Nem tűnik föl senkinek, hogy az emberek átlagmagassága mennyit változott az utóbbi fél évszázadban? Már csak statisztikailag sem fogható ez az egészséges táplálkozásra. Tény, hogy az uniós tiltás előtt szerte Európában alkalmazták a hormonokat az állattenyésztésben, így hazánkban is.

Az antibiotikumok túlzott és indokolatlan használata szintén általános volt régebben, az ázsiai baromfitenyészetekben ma is általánosnak mondható. Az antibiotikumot nem valamilyen betegség esetén kapják az állatok, hanem megelőzésképpen. A sertés- és marhatelepeken az USA-ban semmiféle szabályozás nincsen az állatok nagyüzemi tartására vonatkozóan. Nincs miért csodálkozni, ha antibiotikumokkal tömik a borjakat, ha a kis bocit nem engedik szopni, helyette táppal etetik, az anyjától meg elveszik a tejét. Szegény állat így az alapvető védettséget sem kapja meg. Ez és a nem megfelelő tartási körülmények miatt az állatok immunrendszere annyira degradálódik, hogy lényegében folyamatosan adagolt gyógyszerezéssel tartják őket életben.

Ismét egy érv a hazai termékek fogyasztása mellett. Az antibiotikum drága, ráadásul csak a telepi ellátó állatorvos rendelete alapján keverhetik bele a takarmányba, indokolt esetben. A vágóhídon aztán külön ellenőrzik hogy van e a húsban valami szermaradvány, így a hazai húsban nemigen találni antibiotikumot.

Az import húsnak több veszélye is van. Ezeket kevésbé ellenőrzik, főleg akkor, ha már eleve húskészítményként érkezik be az országba egy másik EU-s tagországból. Az EU-n kívülről érkező húsban a hozamfokozókon, és fehérjekészítményeken nevelt, indokolatlanul antibiotikummal tömött, rendes táplálékot alig látott állatokban (lásd lejjebb a kergemarhakór esetet) a legkülönfélébb betegségek fejlődhetnek ki, amiről nekünk még fogalmunk sincs. Az esetleges szermaradványokat a hússal elfogyasztva az antibiotikumoknak ellenálló emberi kórokozók kifejlődését segítjük, mind amellett, hogy saját testünket is mérgezzük vele.

A húsok antibiotikum tartalmára egyébiránt vannak előírások, de pl. ezt a csirkék esetében nem igazán ellenőrzi senki sem. Főleg mióta az EU-n belül összevissza szállítgatják a húst. Még az is egyre gyakoribb, hogy lejárt szavatosságú, sőt romlott hús kerül a polcokra mostanában, akkor miért is várnánk el, hogy amúgy "tiszta" legyen. A szúrópróba alapján történő ellenőrzést sem viszik túlzásba a hatóságok, így ha nem vagyunk résen, könnyen az asztalunkra kerülhet valami, ami nem emberbe való.

Jellemző még a nagyüzemi állattenyésztésre, hogy olyan táplálékkal etetik az állatokat amit a szabadban sosem ennének meg. Legemlékezetesebb példa erre, amikor elpusztult állatokból készített fehérjét kevertek a marhák takarmányába, tulajdonképpen kannibalizmusra kényszerítve őket. Nem véletlenül volt akkora kergemarhakór járvány Angliában a közelmúltban. A génkezelt terményekkel való etetés is általánossá vált az utóbbi időben. Nem régiben kiderült, hogy a Magyarországon forgalmazott sertéstápok sertéstápok 85-90%-ban génkezelt amerikai szóját tartalmaznak! A génmanipulált táppal (GMO) etetett állatokból készülő és azoktól származó élelmiszerre ráadásul a jelenlegi EU szabályozás alapján még rá sem kell írni, hogy az állatokat milyen takarmánnyal etették, ezzel egy újabb ismeretlen veszélyforrásnak kitéve a fogyasztókat. Mert bár nem mutattak még ki semmit sem a GMO szójával való takarmányozással összefüggésben, de sajnos a független értékelések igen ritkák, ha mégis van, akkor azt a GMO multik eltüntetik. Annyit tudhatunk, hogy a GMO-s szója emberi fogyasztása rendkívül problémás. Lásd erről a GMO-s oldalamat. A sertések viszonylag közel állnak az emberhez genetikailag, így a szója esetükben is okozhat nem kívánatos elváltozásokat. Az már más kérdés, hogy a vágóállományban ez a tenyészidő rövidsége miatt csak akkor lenne kimutatható, ha valaki azt kifejezetten keresné. Mivel azonban még a GMO élelmiszer humán vonatkozásainak kutatására sem biztosítanak az államok elegendő forrást, az állatokra gyakorolt hatást kevéssé vizsgálják.
Megjegyzem ezzel szemben a GMO élelmiszer népszerűsítésére Monsanto-s milliárdok
állnak rendelkezésre világszerte.

Az ember által elfogyasztott állatok húsában tehát ott van minden. Az antibiotikumoktól kezdve, a növekedést serkentő hormonokon át a génmanipulált táptól kialakult elváltozásokig. A húsban ott van a depressziós állatok minden rezonanciája. A rossz tartási körülmények minden negatívuma. Aki egy  kicsit is otthon van a táplálkozástudományban, tudja, hogy ez mit jelent. Ha nem válogatjuk meg, hogy milyen húst fogyasztunk, részévé válunk a láncnak, és csak az idő a megmondhatója, hogy milyen következményei lehetnek.
 
A nagyüzemi intenzív hús- és tejtermelés nem csak az alacsony minőségben standardizált, esetenként az egészségünkre káros élelmiszert is jelentheti, hanem az állatokkal való szégyenletes bánásmóddal is együtt jár. Az Amerikai Egyesült Államokban legalábbis mindenképpen. Kattints a fenti képre, ami elvezet a Meatrix világába. A linken magyar aláírással nézhetsz végig egy mókás, ugyanakkor véresen komoly animációt, amely nagyon jól bemutatja a jelenlegi helyzetet. Ha értesz angolul, akkor itt találod meg ugyanazt, csak képaláírás nélkül, de nagyobb méretben.

Az állatok nagyüzemi tartása  komoly etikai kérdéseket is fölvet, mindamellett, hogy iszonyúan környezetszennyező. Szerencsétlen állatok egész életüket egy akkora karámban élik le, amiben sokszor megfordulni sem tudnak. Egy nagyüzemben a kis borjú világra jöttével részévé válik egy gépezetnek, amit az ember készített számára a minél nagyobb nyereség elérése céljából. Egy nagyüzemi tehén élete úgy zajlik, hogy születése után elválasztják, mesterségesen táplálják, majd amikor ivaréretté válik, mesterségesen megtermékenyítik. Életében sosem hagyja el a saját boxát, sosem látja az eget, nem szív friss levegőt. Amikor a tejhozama már nem megfelelő, úgy ölik le szerencsétlent, hogy soha nem kóstolta meg milyen legelni a friss füvet, viszont bőven kijár neki olyasmiből, amit soha nem enne meg a szabadban: más állatok testéből készített fehérjekoncentrátumok, és hasonló "ínyencségek". Ha bikának született, még szerencsés, mert így nem kényszerül fejőstehénként élni hosszú évekig, végig bebörtönözve. Felnevelik, és levágják még borjúként.

A tojásgyárakban sem jobb az élet, mint a tehénistállóban. Levágják a tyúkok csőrét, hogy az egymáshoz préselt, pihenni is képtelen, idegileg kimerült, és ingerlékeny tyúkok ne csípjék egymást halálra. Pár évig tojnak, majd megölik őket, mert már nem tojnak eleget ahhoz, hogy versenyben maradjanak. Úgy járnak mint a fentebb említett tehenek, tulajdonképpen megváltás számukra a halál. Az ilyen tojásüzemekből kikerülő tojásban persze minden benne van, aminek nem kéne. Beltartalmi értéke, és íze összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint az igazi tanyasi kapirgálós tyúk tojása. Tudja is ezt minden valamire való háziasszony. Láttam, hogy mi zajlik egy ilyen tyúkfarmon még mielőtt az EU tagjai lettünk. Borzalmas volt. Nem tudok róla, hogy bármi is változott volna azóta.

A sertésüzemek működése pedig a csúcs. Aki járt már nagyüzemi sertéstelep közelében, annak nem kell semmit sem mondanom. Személy szerint akár napokig is ellennék egy lóistállóban, és a tehénszagot is meg lehet szokni. A sertéstelepek bűze azonban napokra beissza magát az ember bőrébe. A nagyüzemi sertéstenyésztő telepek működése azért különösen aggasztó, mert a sertések betegségei, azok genetikai adottságai miatt közvetve veszélyeztethetik az embert. Az Ázsiában évente kialakuló influenza vírus is úgy keletkezik, hogy a folyton mutálódó madárvírusok egyike alkalmassá válik, hogy a velük együtt tartott sertésekben is terjedjen. Onnantól kezdve csak egy lépés egy humán vírus kialakulása, mivel arrafelé az emberek együtt élnek az állatokkal.

A nagyüzemekben az alom nélküli tartásból adódó, nagy tömegben termelődő, nehezen lebomló sertés-hígtrágya  pedig iszonyú környezeti terhelést jelent, a humán-egészségügyi kockázatról már nem is beszélve. A hígtrágyából biogázt (metánt) lehet termelni, de ez hazánkban még nagyon gyerekcipőben jár, az alternatív energiára való átállást a baloldali kormányzat még az EU-ban előírt minimumnál is alacsonyabb mértékben támogatja. Ezért aztán sertés hígtrágyát általában nyers állapotban használják föl a földeken. Ennek az a hátulütője, hogy amint a műtrágya használat esetében, a nitrátok a talajvízbe szivárognak, a föld vízkészletét tönkretéve. Ezt csak azzal lehet mérsékelni, ha összhangba hozzák a trágyázást a termelt növények igényeivel, és a kiszórást egyenletesen végzik, a határérték alatt. Erre azonban nem nagyon szoktak figyelni.

Nem tudom mi lenne a megoldás a megfelelő sertéstartásra, de biztosan nem a nagyüzem.
Talán ha az alom nélküli tartást betiltanák, és korlátoznák az egy területre eső, és egy üzemben nevelhető sertések számát.
 

Zöldségek és gyümölcsök

  Ha abban a hiszemben élsz, hogy ha sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztasz, akkor egészségesebb leszel, ki kell hogy ábrándítsalak. A valóban egészséges, helyben termelt kis parasztgazdaságokból származó zöldség, gyümölcs és egyéb termények, egyre jobban kiszorulnak a piacról, hogy átadják helyüket az intenzív mezőgazdasági nagyüzemek által termelt silány minőségű terményeknek. Az ilyen mezőgazdasági nagyüzemekben munkások dolgoznak, akik számára a föld nem szent, csak egy munkahely. Az ilyen üzemekben nyakló nélkül használják a legkülönfélébb rovarirtókat, és a talajt és a vizeket mérgező műtrágyákat. Az így előállított nagyüzemi zöldségekben és gyümölcsökben rendszeresen kimutathatók a legkülönfélébb talaj- és lombtrágyák maradványai, nem is beszélve a mezőgazdasági kártevők elleni mérgekről. Miközben rendszeresen arról beszélünk, hogy a vizünkben ne legyen nitrát, közben olykor a sokszorosát esszük meg a zöldséggel.

Mivel a mezőgazdasági nagyüzemek rengeteget termelnek és exportálnak, és az esetek többségében nem helyben vannak, ezért a szállítás közbeni veszteséget csökkentendő és a profitot maximalizálandó, mérgeket használnak a termékek tartósítására is. Mindenki találkozhatott már óriási és ízetlen gyümölcsökkel, vagy ragadós-viaszos héjú almákkal, amitől utána fáj az ember gyomra. Más gyümölcsöket besugároznak a tartósítás érdekében, vagy szándékosan éretlenül szednek le, ami azzal jár, hogy a tápértékük jóval elmarad az ugyanolyan fajta, de beérett zöldségtől, és gyümölcstől. A távoli országokból hazánkba érkező paradicsomot például zölden szedik le, majd széndioxiddal kényszerérést idéznek elő rajta. Ezért ízetlen az ilyen paradicsom.

A fogyasztó ezeket nem is sejti, vagy ha igen, elsiklik fölötte. Érzi, hogy a spanyol paradicsom silány minőségű, és ízetlen, de azért megveszi, és megeszi, mert azt hiszi, hogy ettől egészségesebb lesz, vagy egészen egyszerűen azért, mert olcsó. Közben meg egyre nő az allergiások, és immunhiányos emberek száma. Hiába próbálnának az emberek egészségesen táplálkozni, a magyar piacon lassan már nem lehet mást kapni, csak nyugat-európai nagyüzemek tápgyáraiban termelt zöldséget.
Ezeknek a zöldségeknek jóval alacsonyabb a tápértékük és a vitamintartalmuk, mint az itthon termetteké, ezzel szemben az alkalmazott terméshozam növelő, rovarirtó és gombaölő szerek, műtrágyák és egyéb anyagok maradványai mind megtalálhatók bennük. Csak betegebbek lesznek az emberek ha ilyet esznek. Ez persze nagyon jól jön a gyógyszergyártóknak, akik a vitaminkészítmények és gyógyszerek sokezer tonnáját adják el az embereknek, mert szerencsétlenek nem tudják, hogy igazából mi okozza a betegségüket. Úgy gondolják, hogy megoldhatják vitaminokkal a dolgot, mert elvégre ezt sugározzák a reklámok nap mint nap.  Oda jutottunk, hogy egyre egészségtelenebb ma zöldséget fogyasztani.

A tápanyaghiányos táplálkozásra, és a bevitt mérgekre vezethető vissza a rákos daganatok egyre emelkedő száma is. Dokumentált tény, hogy sok esetben visszafejlődhet egy rosszindulatú daganat, ha a saját kiskertjében termelt nyers zöldségkosztra tér át a beteg. Ugyanezek a betegek a nagyüzemi tápgyárakból származó zöldségtől-gyümölcstől csak még betegebbek lesznek. Az USA-ban kimutatták, hogy a nagyüzemi (nem organikus) termelésből származó élelmiszerek miatt kialakuló betegségek gyógyításának költsége évente több mint 10 milliárd dollárt tesz ki, és ebben még nincs benne az az összeg, amit az emberek költenek el vitaminokra és táplálék kiegészítőkre ahelyett, hogy jobban megválogatnák, hogy mit esznek. Kattints a bekezdés elején a képre, és nézd meg a Storewars nevű filmet, ami a nem organikus (nem bio) növénytermesztésből adódó problémákat ecseteli Csillagok háborúja köntösben.

Megemlítendő még, hogy miközben a helyi zöldségtermelő már csak akkor él meg, ha bio-t termel,
a nagyüzemek terményeit hatalmas távolságokra szállítják, amivel a környezetünket szennyezik, és rongálják.
 

Az élelmiszer- és feldolgozóipar

Az élelmiszer üzemek és konzervgyárak termékei a harmadik problémás pont.
A manapság forgalmazott élelmiszerek nem csak tartósítószereket tartalmaznak, hanem az "E" betűkkel jelzett legkülönfélébb vegyianyagok, és élelmiszeradalékok elképesztően hosszú sorát is. Ezek a mesterséges szinezékektől kezdve a sokféle ízfokozó, puffasztó, "zsibbasztó" és "hegesztő" adalékokon át a mesterséges aromákig terjedhetnek. Az emberek megeszik az "E"-bédet és fogalmuk sincs, hogy mit okoz majd az a szervezetükben. Az élelmiszer-adalékokról olvastam valahol, hogy ezek többségében mindössze abban különböznek egymástól, hogy van amelyekről már tudjuk, hogy rákkeltőek, a többiről meg még nem!
 
Nem csak a gyártáshoz használt segédanyagokkal van baj, a felhasznált alapanyagokkal is!
Mintegy hatvan káros vegyi anyag nyomait találta meg az Európai Unióban forgalmazott élelmiszerek szinte mindegyikében a WWF nemzetközi természetvédő szervezet egy 2006-ban lezárult felmérésben. A felmérés betiltott rákkeltő DDT maradékát ugyanúgy kimutatta, mint ma is használt vegyületekét, amelyek az idegrendszert roncsolják, és a belső szerveket teszik tönkre. A WWF által keresett szerek egyike sem élelmiszeripari adalék, hanem olyan az élelmiszerláncba bekerült káros vegyületek voltak, melyeket az iparban és a mezőgazdaságban használtak, vagy használnak.

A rendkívül hiányos hazai és európai ellenőrzés folytán másféle veszély is van. A mérgező adalékok, és egyéb módon jelenlévő káros anyagok mellett gyakran előfordul, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, vagy éppenséggel mérgező hulladékból készítenek termékeket. A húsipari hulladékból, padlóról fölsepert kutyaeledelnek sem való, félromlott nyesedék-szemétből készített felvágotthoz ehetünk majd mérgező durumbúzából készített péksüteményt is. Így jóllakottan aztán mehetünk a dolgunkra. A betegségek pedig nem váratnak magukra, hiába zabáljuk a vitaminokat.

Azt már többen hallhatták, hogy miből készül a virsli, vagy a párizsi, de a hagyományosnak hitt termékek, mint a sajt vagy a kenyér is tele vannak mindenféle emberbe nem való adalékokkal.
Mindent a profitért alapon. A sajtnak látszó olcsó tárgyakban pl. nem tejzsír van, hanem növényi zsiradék. Ez persze már a vásárló felelőssége is. Ha nem inná meg a reggeli ital néven forgalomba hozott műtejet, akkor nem csak egészségesebb lenne, de a tejtermelők sem mennének tönkre.

A mai élelmiszeripar disznóságainak egyik Csimborasszója azonban minden kétséget kizáróan a vásárló tudta nélküli tartalomhamisítás. Közönséges halandó például még csak nem is sejti, hogy miből készül a gyümölcs az élelmiszeriparban.

Óriási baj, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzat a nagyüzemi termelést részesíti előnyben a kis parasztgazdaságokkal szemben, valamint, hogy kicsi az esélyünk a változtatásra, mert a feldolgozóipart lényegében mind egy szálig eladta az állam, amelyek aztán a nagyüzemek terményeit, és állatait vásárolják meg. Ebből a nagyüzemi termelésből származó alapanyagból készül aztán az a termék, ami az asztalunkra kerül. Feltéve, hogy nem inkább bezárják a magyar üzemet, hogy piacot teremtsenek saját import termékeiknek, melyek az esetek többségében még gyengébb minőségűek.  

A nagyipari élelmiszer többsége tartósító és adalékanyagokkal dúsított ízes iparcikk, mely csak a reklámokban egészséges, a valóságban azonban az ellentéte. Nem egy közülük a vegyészet agyszüleménye. Az egyik legjobb példa erre a margarin. A margarin valójában nem táplálék. Jól tudják ezt az egerek, akik meg sem eszik, ha kint hagyjuk a konyha padlóján.

Ezek mellett itt van még a genetikailag módosított termékek akaratlan fogyasztásának veszélye is. A GMO előállítók ugyanis kilobbizták, hogy bizonyos termékek esetében ne kelljen föltüntetni, ha a termék egy bizonyos százalék alatti hányada génpiszkált alapanyagból készül. Ezért aztán ha egy termék nem azonosítható be egyértelműen bio-, vagy 100% GMO-mentesként, van esély rá, hogy GM terméket is eszünk, még akkor is, ha nem akarunk. Főleg, ha az élelmiszeriparnak éppen ez profitál.

A botrányok sem maradnak el néha. Volt már hazánkban aflatoxint tartalmazó mérgező fűszerpaprika, hamis, vagy megtévesztő márkajelzéssel vagy felirattal gyártott termékek, a paprikától a húsig bezárólag. Festékkel sárgára színezett bőrű, rákkeltő antibiotikumot tartalmazó kínai csirke, mérgező anyagokat tartalmazó zöldpaprika, rossz minőségű kínai mézzel higított magyar méz, a bébiételek kupakjaiban talált rákkeltő anyag, vagy 2005 húsvétján a szlovák sonkaként árult "sonkának látszó tárgy". A szürke marhaként eladott nagyüzemi marhahúsról már nem is beszélve.
A sort a végtelenségig folytathatnám. Ezekkel a termékekkel szinte mindig a nagy bevásárlóközpontok polcain találkozunk.

Kereskedelem

A kereskedelemben előforduló élelmiszerrel kapcsolatos botrányoknak se vége se hossza.
Szinte nem múlik el hét, amikor ne adnának hírt arról, hogy valamelyik cég már megint lejárt szavatosságú terméket árul. Átcsomagolások, többszörös felülcímkézések, és más hasonló trükkök.  A vásárló pedig teljesen kiszolgáltatott.

Az EU más országaiban már megsemmisítésre ítélt, lejárt, vagy lejárathoz közeli élelmiszer felvásárlása, és átcímkézése óriási üzlet. Ezekben az esetekben azonban nem az üzlet címkézi át a nála lejárt élelmiszert. Az elhíresült "MEGA" cégek  ügye volt az első eset, amikor ez nyilvánosságot kapott. Az, hogy ezzel 2006 végéig nem foglalkoztak jelzi, hogy olyanok is benne vannak ebben a tevékenységben, akiknek az ellenőriztetés lenne a dolga. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a szálak egészen magasra vezetnek politikai berkekben. Megjegyzem, hogy a MEGA cégek kizárólag nagy multinacionális élelmiszerüzletekbe szállították a hamis, és lejárt szavatosságú átcímkézett árut. 

A nyilvánosságra került átcímkézési esetek azonban többnyire nem a beszállítóknál, hanem az értékesítő helynél történtek. Az ilyen botrányos ügyekben mindig a nagy nemzetközi élelmiszerkereskedelmi láncok nevei bukkannak fel. 2005-ben a Lidl kereskedelmi lánc székesfehérvári üzletében szalmonellával fertőzött csirkehúst talált a hatóság, és kötelezte őket a megsemmisítésre. A cég a határozatot nem hajtotta végre, e helyett átszállította a fertőzött csirkéket a néhány héttel azelőtt megnyílt szentendrei boltjába és ott akarta értékesíteni. A helyi jegyző - magyarországi viszonylatokban sajnos nem jellemző módon - azonnal bezáratta az áruházat. Ebben az esetben az történt aminek mindig is történnie kellene. De vajon hány hasonló eset fordul elő ma hazánkban, melyekről nem szerzünk tudomást?

Arról már jobb nem is beszélni, amikor egy már eleve lejárt, és átcímkézett árut később az értékesítés helyén ismét átcímkéznek. Mert ilyen is bármikor előfordulhat.

A multik felelőssége azonban nem csak az ilyen kirívó szabálytalanságok kapcsán jelenik meg. Mivel ők azok akik a végfelhasználó felé értékesítenek, a vásárlók anyagi helyzetét és a tömegek  igénytelenségét kihasználva teremtenek keresletet a gyártók felé olyan termékek iránt amit amúgy ember sosem enne meg. A kereskedelem az ahol a vásárlókért folytatott harc, közepette inkább mellőzik a minőséget, és a minél olcsóbb, nagy forgalmú termékeket tartják inkább, "mindent a profitért" alapon. Ha pedig az ár az elsődleges, a minőség és minden más szempont érdektelenné válik. Az áruházláncok a felelősek a silány minőségű termékek elterjedéséért, mert rákényszerítik az élelmiszeripart, hogy olcsó nyersanyagból olcsó terméket gyártson, ha meg akar maradni a piacon. A nagy láncok egyszerűen ráálltak a tömegigények kielégítésére, ezért találunk annyi szemetet a boltok polcain. (Megjegyzem ez nem csak az élelmiszerkereskedelem sajátja. Pontosan ez zajlott le nálunk a kultúra, elsősorban pedig a televíziózás területén.) A kereskedelem sosem fogja önmagát korlátozni abban, hogy  ne áruljanak emberi fogyasztásra gyakran teljesen alkalmatlan, vagy ahhoz közel álló termékeket, ha abból nagyobb hasznot húzhat.

A kereskedelemben zajló rémisztő tendenciák kapcsán megjelenik az állam felelőssége is, pontosabban a megfelelő törvényi és jogszabályi háttér hiánya. Ha egy bűncselekményt nem büntetnek a súlyának megfelelően, akkor a bűn kifizetődővé válik, azaz megszaporodnak az adott típusba tartozó bűncselekmények. Ugyanígy, ha az élelmiszertermelésben, feldolgozásban, szállításban, és legfőképp a kereskedelemben elkövetett szándékos hibákért nincs megfelelő szabálysértési bírság, akkor az felhívás egy keringőre. Ennél már csak az rosszabb, amikor a terület nincs kellőképpen leszabályozva. Ebben a kérdésben pedig nem mérvadóak az EU szabályozások. Az ugyanis nem tiltja, hogy állati bőrből, péppé darált csontból, vágóhídi nyesedékből és színesre festett szójából és vegyszerekből állítsanak elő a legkülönbözőbb, embereknek szánt tápláléknak látszó tárgyakat. Hasonlókat mondhatnánk az italokról, a zöldségekről, gyümölcsökről, és minden másról is. 

A kereskedelem az embereket lenne hivatott kiszolgálni, de ez a multik esetében gyakran kimerül a pénztárosok kötelező mosolyában. A tömegek sosem vásárolnak tudatosan, a termelőt viszont egyértelműen a kereslet befolyásolja. A keresletet ellenben már régen nem a vásárló támasztja, hanem a kereskedelem, ezért a klasszikus értelemben már nem is beszélhetünk róla.

Azokban az országokban, ahol bár szegénység van, de hagyománya van a hagyományos kisüzemi termelési formáknak, és a bevásárlóközpontokat nem engedték (vagy azok nem tudtak) terjeszkedni,  ott az emberek anyagi lehetőségeikhez képest észrevehetően egészségesebben táplálkoznak.
A nagyméretű kereskedelmi egységek elterjedésével mindenütt együtt járt a gyenge minőségű import, az igénytelen tömegtermék, az agyontartósított áru, és a különböző vegyi és biológiai eljárásokkal eladhatóvá tett ipari hulladékok élelmiszer gyanánt történő eladása. Tulajdonképpen minden az ő felelősségük. Kivéve az, hogy őket választják a vásárlók.

A vásárló felelőssége

A vásárlók egyik felelőssége, hogy tudatlanságból, vagy kényelemből nem élnek a valódi választás jogával, és a nagy áruházláncokat preferálják. A vásárlók önmaguk ellen cselekszenek amikor a multinacionális óriásboltokban vásárolnak.

Ha a vásárlók túlzott mértékben orientálódnak a nagy láncok felé, akkor előbb-utóbb megszűnnek a kicsik, vagy már olyan árakkal specializálódnak, amit egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak.  A végén a tudatosan vásárlók, és a minőséget keresők is kénytelenek megvenni a tömegtermékeket, mert már nincs más. Egy idő múlva, amikor már végleg legyűrték a kicsi boltokat a multik, akkor kezdődik az áremelés. Persze nem olyan mértékben, hogy megérje valakinek újra kis boltot nyitni az ellensúlyozására, csak éppen annyira, hogy ezt a tömegvásárló ne vegye észre.

Ha egy nagy láncot választunk, azzal már rövid távon is a választékot csökkentjük.
Ott ugyanis szinte kizárólag a nagyüzemek által termelt egyenélelmiszert fogjuk tudni megvenni. 
 
Közgazdaságilag azt mondhatnánk, hogy a kereslet az a vásárló felelőssége, hiszen ő dönt arról, hogy mi kell neki. A piac törvényeit górcső alá véve azonban kiderül, hogy a jó öreg "kereslet" fogalom
már rég nincsen a helyén helyén. Ma már nem a fogyasztó "keres" valamit. A reklámon kívül a multinacionális kereskedelem és a WTO ténykedései torzítják a keresletet. Olyan dolgokat kapni a boltokban, amit normális ember sosem (v)enne meg.

Az emberek két fajta kényszerrel kénytelen szembesülni vásárlásaik során. Az egyik a már ismert
szituáció, amikor gazdasági okból kényszerülnek rá, hogy az olcsóbbat vásárolják. Ez a tömegek kényszere. A másik a nagy láncok jóvoltából jelenik meg: kényszerből vásárolnak az emberek azt amit kapni, csak azért, mert nincs más! Ez a kényszer már a korlátlan fogyasztói társadalom velejárója.
Mindannyian érezzük manapság, hogy a "tartós használati cikk" fogalom is jóformán értelmét vesztette mára, mert amit ma gyártanak az már nem "tartós". Ez utóbbi már nem csak korunk fogyasztási szokásainak átalakulása miatt van, itt már megjelenik a gyártók közvetlen felelőssége is.

A kis boltokban sokkal jobb vásárolni. Az ember bemegy, megveszi, fizet és megy a dolgára.
A nagy boltnál leparkol, bemegy, és gyalogol egy kilométert míg összeszedi ami kell. Én nem tudom mi ebben az élvezet, de sokan csinálják. Ők az átlagfogyasztók. Az átlagfogyasztó igyekszik a saját preferencialistájának megfelelően vásárolni, ami magyar viszonylatban azt jelenti, hogy  takarékoskodik, amin csak lehet. Az egyik ilyen lehetősége az élelmen való spórolás. Mivel nagy tömegek keresik az olcsó élelmiszert, és a tudatosság, az egészséges életmód jellemzően nem a sajátjuk, ezért a bevásárlásaikat, minél olcsóbb annál jobb alapon intézik, abban a tudatban, hogy ha valami a polcokon van, biztosan nem lehet egészségtelen.
 
Jó ha tudjuk még, hogy a hatóságok a hazai termékek vizsgálatakor átlagosan ötször kevesebb kifogásolható élelmiszert találtak a boltokban, mint az importáruk esetében. Jelentősen csökkenthetjük tehát a kockázatot, ha hazai terméket vásárlunk.

A kialakult helyzetért persze az Európai Unió szabályozása és a kormány rossz gazdaságpolitikája is okolható, de a kereskedelmi cégek felelőssége  a leghangsúlyosabb.  Előbb-utóbb az lesz a vége, hogy egész egyszerűen nem lehet majd jó minőségű élelmiszerhez jutni sehol a boltokban.
Az biztos, hogy ha kizárólag tudatos vásárlók léteznének, akkor a rossz minőséget, a fogyasztásra alkalmatlan, génkezelt, és műanyag élelmiszert nem lehetne eladni. Ehhez azonban európai bérekre volna szükség.

 

A jövő kérdései

Amennyiben nem történik érdemi változás a fejekben, és az emberek továbbra is "lenyelik" a nagyüzemek által termelt silány, gyakran takarmánynak is gyenge élelmiszert, akkor az emberek egyre betegebbek lesznek, és a környezetünk is tönkre megy.

Nem véletlen például, hogy a holland gazdák nálunk vesznek földet mostanában. A saját országukban ugyanis az intenzív termelésnek köszönhetően a talaj annyira elszennyeződött, hogy már semmi sem terem meg benne. Ami meg igen, az eladhatatlan, mert tőlünk nyugatra a vásárlók már odafigyelnek arra, hogy mit esznek. A gyenge tápértékű, nagyüzemi terményt a volt szocialista országokban, ezen belül hazánkban tudják már csak eladni. Előre látom már, hogy mi lesz a jövő. A holland gazdák két legyet ütnek egy csapásra. Amit otthon termelnek, eladják majd nálunk, azt hazudva, hogy itt termelték, és amit itt termelnek, azt majd eladják sok pénzért a tudatos nyugati vásárlónak. És történik mindez azért, mert az EU-n belüli forgalomban eleve nem szabad föltüntetni az árun a származás helyét, a határokon pedig ellenőrizetlenül mozog az áru, így úgy csapnak be, ahogy akarnak. Feltéve, hogy nem figyelünk oda, és nem teszünk valamit minél hamarabb.

A kínai baromfiimportról ne is beszéljünk. Ami manapság zajlik, annak előbb vagy utóbb valami óriási járvány lesz a vége, amiben kihal fél Európa. A festett húsú, rákkeltő antibiotikumos kínai csirke a madárinfluenza járvány kitörése óta miatt már nem hozható be az EU-ba, de azért jobb vigyázni.

 

Nibiru

____________________________________________________________

   www.nibiru.hu

Szerzői jogi megjegyzések

a nibiru.hu webhelyen található szöveg, és az oldalakon található képek
felhasználhatóságát illetően.

- Az ismeretterjesztő írások szabadon felhasználhatóak, de csak a forrás megjelölésével.

- A világhálón az engedélyem nélkül szabad idézni a honlapon található szövegekből, amennyiben az
  nem hosszabb mint ami az  adott kontextushoz feltétlenül szükséges, de kizárólag  a forrásra való
  hivatkozással élőkapocs (link) formájában.